Nagy családból származom, tizedik gyerekként jöttem a világra,fél árván. Édesapám addigra, sajnos meghalt. A testvéreim és én közöttem nagy korkülönbség van, túlnyomó részt nem velük nőttem fel. Abban az időben édesanyámmal sok időt ketten töltöttünk, mivel a testvéreim már más utakon jártak. Ki családos volt, ki még kereste a párját, keveset voltak otthon. 8-10 éves lehettem akkor. Ha unatkoztam, édesanyámat noszogattam, hogy meséljen a régi időkről.
   Nagyon szerettem hallgatni a régi történeteket, akkor sem untam volna meg, ha minden nap hallom ezeket. Egyik ilyen alkalomkor, amikor ebéd után lepihentünk, jöhetett a mese. Szorosan hozzábújtam és lestem, vártam minden szavát. Nagy családban, sok gyerek között, sok minden történik. Nem a bővölködés ideje volt akkor, nehéz volt akkora családot etetni, mint a miénk volt. Mesélte, hogy egyik alkalommal, amikor a család nagyja kint dolgozott a dinnyeföldön, ebéd időben történt, egy különös eset. Édesanyám megfőzte az ebédet, megterítette az asztalt, a tányérokba kirakta az ételt, hogy mire jönnek a munkából, addigra meghűljön. Közben végezte a dolgát. Majd bement a konyhába, látta az üres tányérokat, elmosogatott.
   Egyszer csak előjöttek édesapámék, leültek az asztalhoz, várták az ebédet. Hol van az ebéd? Édesanyám, csak nézett rájuk, hogy de már megettétek! Ők bizony nem ettek! Akkor hova lett az ebéd?
   Egyik bátyám, aki hiányzott a létszámból, nagy nehezen előkerült és félve vallotta be, hogy ő ette meg! 10 tányér ételt? Elmesélte, hogy nagyon éhes volt, és amikor anyuka kirakta az ebédet, úgy gondolta megeszi a részét, nem várja meg a többieket. Amikor megette, rájött, hogy még mindig éhes. Megette a mellette lévőjét is. Majd a következőt is. Látta, hogy így le fog bukni, úgy gondolta, hogy inkább megeszi mindet és akkor anyukánk nem jön rá, azt hiszi majd, hogy a többiek ették meg...
   Úgy is lett. Igaz, hogy a végét már alig bírta megenni, mint mondta, majd kiszakadt a hasa, de akkor is magába tuszkolta. Alig bírt mozogni. Anyuka pedig jött és elmosogatott. A bátyám pedig majd meg pukkadt a nevetéstől amikor ezt látta a kerítés mögül. Amikor apukámék jöttek hazafelé, ő hanyatt homlok rohant, hogy el bújjon előlük. Nagy szerencséje volt, hogy nem kapott ki, de jól kitolt a többiekkel, mivel ebéd helyett mással kellett beérniük. A végén aztán jót nevettek rajta, mivel elég nagy büntetés volt számára az is, hogy nagyon fájt a hasa.
2017.03.24.B.SZ.É.