Ne vigasztaljon, kinek gáncsolni volt kedve,
alattomosan figyel, összetekeredve,
csak arra vár, hogy újra belém marjon,
avagy egy gonosz csapdába belecsaljon.

Ajtó előtt hagyd kint a seprűdet,
dobd messzire el varázskesztyűdet,
házamba boszorka sohasem térhetsz,
megenyhül e szívem, nem remélhetsz.

Telihold ragyog, bagoly vészjóslón huhog,
sötét erdő mélyén, a félelem susog,
a tegnapi napot is becsapottnak érzem,
jó volna még hinni a tündérmesékben.

-írta-Varga István-Barcs-2020.01.05.