Mikor száll feléd a karácsonyi ének
Visszatérnek gyermekkori emlékek
Mikor négy éves voltam talán
Így szólt jó apám:
„Jegyezd meg jól, kislányom
„Jónak lenni jó ezen a világon!”
Kézen fogva elmentünk falunk temploma elé
Nagy volt a baj, a fájdalom a kitelepítetteké
Segíteni kell a bajbajutott baján!
Adni kell, adni, míg bírod talán
„Jónak lenni jó”, szállt a mondás
Mikor jön a veszedelem s sírt ás
Mikor szenved az ember és fia
Segíts, hogy mosoly legyen az arcokon!
Ne csak fájdalom, s könnye hulljon!
„Jónak lenni jó”, segíts nekünk, Istenem!
Az emberek összefogjanak, ha itt a veszedelmen
A fájdalom ne uralkodjon az emberek felett
Segítsük meg az elhagyott árvát!
Szeretetet adjunk, űzzük el fájdalmát!
„Jónak lenni jó!”, száll az üzenet
Fogjunk össze végre, mind, mi emberek
Legyen árváknak is szép Karácsonya
Isten is segít, meglásd!
Az árváknak kisebb lesz fájdalma
Jószívű ember meghallja szót!
A „Jónak lenni Jó”-t
Szívvel adja az adományt
Így segíti a bajban egymást
Visszahozza a remény sugarát
S mikor elégnek az adventi gyertyák
Karácsony ünnepén mosolyognak az árvák
Lelkedbe neked is öröm költözik
Mert jó voltál, ha keveset is, de adtál!
Mosonmagyaróvár, 2021. december 19. .
