Elhagytam hát a város zaját,
Csendes kis falumért, hol születtem
Hol anyám sokszor mondta:
Ez a föld adja majd kenyered.

Emlékszem, mint tette félre a finomságokat,
Libamáj részemet,. üvegbe gyűjtve,
S rendre megérkezett
Disznótoros csomagom is
Decemberben.

Még nem voltam igazán “ felnőtt “
Hozta a tíz kilós kövér libát,
Hálából a családnak, ki befogadott.
Sírva fakadtam, eképp:
Hát nekem semmit se hozott?
Semmit se szánt?

Nem értette, miként lehet, hogy egy ekkora gyermek
Csokoládét kérjen a finom liba helyett.
Könnyem láttán, jött velem a közértbe,
S a doboz csokoládét, kosarába tette.

Mikor eljött a karácsony,
Utaztam haza a családhoz.
Ott lapult a csokoládé táskámban
Mit a városban anyámtól kaptam!

 

Mama! Már megint itthon vagyok.
Szülőfalum szeretetére most
Dédunokádat tanítom.
Mindent látni szeretne!
Megismerni, mi engem ideköt.
Erdőt, folyót, rétet, virágoktól ékes kertet,
A templomot, a hitet, a reményt, a szeretetet.

S szeretnék találni egy ifjút, kinek a szerelme lehet,
S ha eljön az idő,
Isten segítségével, a felesége lesz..