Fekszem a fűben és bámulom az eget.
A felhők, mint gondolatok, jönnek és mennek.
Összpontosítva próbálom eltüntetni őket,
Ha erősen akarom, idővel sikerülhet.
Szárnyaló madár tűnik fel látóteremben,
Fürge röptével elkápráztat engem.
Mondd, ki vagy te, s mért szállsz éppen erre?
Egy drága ősöm felszabadult lelke,
Vagy egy távol lévő barát vigyázó figyelme?
Talán hírnökként jársz az idő tág terében,
Üzenetet hozol elmém kék egében?
Mesélj a jövőről, érdemes-e várnom,
Sikerül-e majd még magasan fenn szállnom;
Segíts remélnem, van még itt lenn dolgom,
Mielőtt felhőként eltűnök
a sima, kék égbolton.