Elmúlt az ősz, a szép karácsonyunk,
egy kis puha, fehér hótakaróra vágyunk.
Itt a van már a január,
a fák ágain didereg a napsugár.
Kérésünk teljesült, hó lepte be a januári tájat,
zúzmara csillog, amerre a szemünk láthat.
A háztetők hósapkát kaptak,
a kályhában a tűzre fahasábot raktak,
s a januári csípős szél ablakain a zsalugátert becsukta.
Gyermekek örömére esett ma a hó,
szánkózni  vitte unokáit nagyapó.
Vidám kacaj száll a gyermekek ajkáról,
hógolyóznak önfeledten, hisz végre hull a hó,
mert ez a játék csuda jó, és csak ilyenkor játszható.
Előttünk a február, hozhat még sok havat,
szelet, zord hideget,
de ennek van most itt az ideje,  így szeretjük a telet.
Tél van, jégvirágok most az ablakok díszei,
jégcsapok az ereszek szélei,
csodálatos hófehér a táj, s a dérlepte fák ágain 
csillog reggelente a felkelő napsugár.
Január, február jön a tavasz gyorsan már,
hosszabbodnak a nappalok,
vidámabb a hangulatunk.
Most még hideg van, 
húzzuk össze magunkon a nagykabátot szorosan,
hogy a hideg szél alája be ne fújjon,
meg ne fázzunk az úton.
Mert szívünk már a szép tavaszról álmodik,
s amikor a rét sok száz virággal majd megtelik,
s hogy megjött a csodaszép tavasz,
döngicsélő bogárkák víg tánccal hirdetik.
Álmaink valóra válnak,
szívünk tele boldogsággal.

2023. január 21.