Hideg téli éjszakán
mindenkit betakar
az éj sötétje már,
ő senkit nem vár.
Csak a hó világít fehéren,
mint egy fehér vászonlepel,
a hideg fagyos éjszaka
mindent elnyel!
Köd ereszkedik a tájra,
alig látni, mit rejt a ködpára!
Imát mondok minden emberért,
akit a hideg kint ért!
Január közepe van ma,
még bizony hátra van a tél java!
A tiszafa ágai közt madárkák pihennek
összebújva, hogy tovább éljenek!
Reggelre már tejfehér köd a tájat uralja,
vigyázni kell, mert szem alig lát át rajta!
Délre felszakadozik a köd
lassan, méltóságteljesen, nem siet,
nem dübörög, ő ráér csendesen!
Ébred a város, csilingel a villamos,
fut az idő,
beérni nincs elég erő!
Szebb napot ígér a félhomályból előbukkanó,
sápadtan hunyorgó nap sugara,
mely új reményt ad a fázó embereknek ma!
Új nap, új remény,
hisz az élet oly kemény,
mindig ad valami szépet nekünk,
hogy szeretetben, békében, megértésben
mi emberek együtt legyünk!

2026. január 15.

TM