Ma reggelre a januári tél
fehér csipkeruhába öltöztette a tájat.
A  téli szél lehelete zúzmaraként,
ráfagyva díszíti a fák, bokrok ágait.
A tél még megmutatja, milyen vad 
és kiszámíthatatlan tud lenni.
Az erdei vad is búvóhelyet keres
és reménykedik, hogy lesz mit ennie.
Csodaszép így a táj január közepén.
A hótakaró idén még hiányzik a vetésre,
de itt lesz még biztos idejében.
Ilyenkor legjobb egy meleg szobából 
nézni a csodálatos tájat.
De jaj annak, kinek
nincs mit tennie a kályhába és az asztalra.
Gondoljunk ilyenkor a szegény emberekre,
kiknek asztaláról hiányzik a meleg étel,
és nincs egy betevő falat kenyere.
Kiknek ablakán jégvirág a dísz,
kiknek csak ínség jut és kín.
Segítsünk, ha tudunk,
osszuk meg, amink van, tőlük ne sajnáljuk.
Még egy nehéz hónap, és vége van a télnek.
Ne hagyjunk senkit megfagyni, emberek.
Jön majd a szép tavasz, új reményekkel.
Legyen minden ember boldog és elégedett.

2023. január 15.