Ülnek a padokban, soronként nyolcan,
szőkére festett hajak lófarokban.
A pap Istenről beszél.
Néhány férfi a távolba néz, talán figyel.
Sokan vannak, akik ott vannak,
és alig, akik jelen.

Beszélgetünk, nem nézel rám,
szemedben köd cikáz,
szavaim bolyonganak ebben a ködben.
Itt vagy, de nem vagy jelen.

Gyalogúton viszem terheim,
szívemben és a vállamon.
Velem szemben árad a fiatalság,
félreállok,
szabad utat hagyok.
Itt vagyok, de szemükben már nem vagyok jelen.

2026. február 9.

TM