Velünk szemben az utcánkban lakott Ili néni, aki meglehetősen szerette az italt. Jószívű teremtés volt Ő, de rengeteg lelki szenvedésen ment keresztül, ezért bánatát az italba fojtotta.
   Ili nénit mindenki szerette, mert mindig-mindenét osztogatta a környéken lakóknak. Hajnalban felkelt, levágott egy-két libát, kacsát, tyúkot, majd találomra becsengetett valamelyik szomszédhoz, és ellentmondást nem tűrve ajándékozta nekik a levágott baromfit. Nem fogadott el érte egy fillért sem. Hozta magával az üveg borát, és azt beszélgetés közben eliszogatta. Megelégedett azzal, ha egy kicsit elbeszélgettek vele. Valamikor tanítónő volt, nagyon okos, de jött a háború és az oroszok. A szeme láttára lőtték fejbe az apját és a férjét. Ő a gyermekével el tudott menekülni. Egyetlen gyermeke, a fia, 14 évesen, '56-ban kidisszidált, és soha többé nem hallott róla. 
   Talán ez is okozta, hogy a gyerekeket  - különösen a bátyáimat és engem - nagyon szeretett. Mindig volt a ruhája zsebében csoki, cukorka. Mi is szerettük, hanem egyszer aztán nagyon megharagudtunk Rá.
  Kaptam ajándékba egy aranyos fehér-fekete babos kis nyuszit, aki rögvest az egész család kedvence lett. Szabadon futkározott az udvaron, kergette a tízszer akkora kutyát, akivel néha még össze is bújtak. A nyuszika nőtt, növögetett, Ili néni pedig megemlítette Anyukámnak, hogy finom nyúlpörkölt lenne belőle. Hiába sírtunk, könyörögtünk, Ili néni a szemünk láttára megölte a nyuszikánkat. 
  A kisebbik bátyám és én elhatároztuk, hogy bosszút állunk. Amikor Ili néni jött hozzánk, Anyukánk mindig megkínálta egy kis csoki- vagy kávélikőrrel. Mi áttöltöttük a kávélikőrt egy másik üvegbe, majd főztünk jó erős teát, hogy Anyukánk ne vegye észre. A csel sikerült.
   Jött Ili néni, Anyuka megkínálta a kávélikőrrel, aki egy szuszra fel is hajtotta poharából az italt. Igen ám, de a tea már jó néhány napos volt, beleposhadt az üvegbe. Ili néni nem szólt egy szót sem, nem árult el bennünket, de kivételesen nagyon hamar távozott, és bizony jó néhány napig nem jött, mert elkapta az a bizonyos cifra... A mellékhelyiségig sem tudott kimenni, napokig nyomta az ágyat. Anyukánk mit sem vett ebből észre, mivel ő soha nem ivott egy korty italt sem.
   Némi lelkiismeret furdalásunk volt ugyan, de a nyuszika halála iránti haragunk felül kerekedett ezen.