Kék ég ölelésében
új tavasz vár az öreg fára,
megvastagodott a törzse,
girbe-görbe már sok ága,
repedezett kérge alatt
ébredeznek a bogarak.

Megfáradt szívében
mégis remény éled,
rügyei zsendülnek,
villás ágai között
gyermekszelek hegedülnek.

Öröm fénye csillan a víz tükrében,
sok ezer fűszál és apró levélke éled életre,
köszöntik a Napot, hálát énekelve.

Ott járok.
Léptem alatt apró parti kavicsok surranó zaja,
a Duna kékjében napsugarak fürdenek kacagva,
csillanó hullámok szelíden csobbannak,
a bottartók ásítoznak, horgászokra várnak.

Mintha mellém lépnél, s szólnál, maradjunk,
jó lesz itt, nagyon jó lesz. Lesz életünk és lesz halunk.

2025. április 9.

Versemet Monoki László fotója ihlette

TM