Az alfáig nem lehet már visszatérni,
Újrakezdeni sem érdemes.
Kordák közt haladni kell,
Változtatni már felesleges.

Égszínkék álmok közt
Születtem e világra,
Mások örömére, boldogságára.
Minden szépen haladt és haladt.

Később villanytalan szobában
Csak a sötét éjszaka és 
Viharban süvöltő fák
Tekintettek néha rám.

Ekkori létemből
Csupán az élet hiányzott.
Robotként csináltam végig 
A szélmalomharcos világom.

Majd lazábban teltek a napok,
Viszont ekkor már csupán csak
Az emlékek és emlékezés maradt.
Elmúltak érzések, emberek.

Nem ott és akkor történt sok dolog,
Mikor ideje jött és kellett.
Zsuzsák, Timik, Marik, Editek, Andik, Juditok,
Milyen nézni fentről már engem és minket?

Régen elmentek az egykori játszótársak is,
Ismerősök és barátok sora.
Szülők, szomszédok és bajtársak,
Az időm nekem is lassan lejár.

Moszkva, 2023.  október 16.