Narancssárgát facsart ki magából az ég,
nem láttam ily csodálatos szépet már rég,
oda fenn a fellegekben szárnyra keltem,
s óceán felett repült magasan lelkem.
Napsugár cikázott a vízen előttem,
önfeledt boldogság áradt ki belőlem,
és gyémánt szőnyeg ragyogott lábam előtt,
mit tengernyi hableány szorgalmasan szőtt.
Messze tájon jártam képzelt világomban,
a hol szorosan tartottál két karodban.
s ahol színpompás kelme fonta át testünk,
ritmusos szólóra forró táncra keltünk.
Hosszúra nyúlt pálmák árnyékában csókolsz,
szerelmes éjszakákon csak nekem bókolsz,
majd szerelmünk gyümölcse nevet karomban,
ölelem , téged látlak kedves arcában.
Ott hol a nap a hold ajkával összeér,
ott jártam, hol tenger az éggel körbeér,
De nem enged el engem láncra vert testem,
Így vászonra festem szárnyaló képzeletem.
Lovas Magda felkérésére a: Szárnyaló képzelet kiállítására írt versem 2022.03.02.
