Minden olyan gyalogos átkelőnél, ahol nem volt lámpa, nagyi az unokákat arra kérte, hogy szólítsák együtt az angyalokat, segítsenek a biztonságos átkelésben. Amikor kisebbek voltak, elmagyarázta, hogy azt kell kérni, az útról tartsák távol az autókat, amíg átmennek a túloldalra. Rendszeressé vált ez a szokásuk, egyre jobban hitték a kicsik az angyalok jelenlétét. Amikor nagyobbak lettek, már természetes volt számukra, és meg sem lepődtek, hogy valóban nem jön jármű ott, ahol éppen átkelnek az úttesten. Mégis az egyik nap olyan csodás élményt nyújtott, amit nem lehetett szó nélkül hagyni. Akár egy film jelenetébe csöppentek volna. Az út két oldalán egyetlen jármű sem volt. A zebrán áthaladva a kicsi lány nem bírta magában tartani és felkiáltott! Ezt mégis hogyan tudják így elintézni az angyalok! Sehol egy villamos, egy autó, egy busz, de egy bicikli sem. A látvány magával ragadta a pillanatot. A nagyi csak mosolygott. Kérd, és megadatik. Ennyire egyszerű! A járdához érve, a hátuk mögött megindult a forgalom.

TM