Az a szélcsendes tisztaság,
amit a lélek vergődése
után kigyöngyöz magából,
csak az marad meg: csöppnyi párlat
a kád-teli erjedő mocsokból.
Három perc béke a lüktető
ereken, s görcsét oldja
a szorongatott szív, s tüdő,
megemészti szúró tüskéjét a gyomor,
a gondolat púpja is széles háttá
simul.
          Ilyenkor fogd meg a kezem,
s megérzed rajta a lélek melegét,
s ha szemembe fúrod a tekinteted,
életre-biztatás sugárzik abból –
napjaim tiszavirág-perceit megosztom veled!

Anno Cs.T.