Lángokban elégett szívem hamvait
viszi a szél, kedvesem, feléd,
nem tudom, érzed-e a fájdalom bús dallamát,
amely neked rólam mond mesét.
Vágyakozó szívem érted
a szerelem lángjában ég hamuvá nap mint nap,
hiába a vágy, ha a gonosz élet minket cserben hagy,
és a test semmit nem kap!
Reszketve várom a holnapot, kedvesem,
tán ad egy kis boldogságot tőled még nekem.
A messzeség és a vágy, mely rabul ejtett,
szívem égő szerelme téged is éltetett,
bár a remény még lobogva ég,
ölelnélek, csókolnálak ma is én,
hogy újra és újra enyém legyél!
Kérlek, mondd,
hogy van még esély,
hisz őrülten szeretlek én!
Kérlek, mondd, hogy szeretsz,
ugye te is vágysz rá,
hogy újra velem lehess!
Vigasztald meg vérző szívemet,
öleld át vágytól reszkető testemet,
én drága kedvesem!

2024. február 29.