Kint fúj a viharos szél,
tépi a fákról a megsárgult leveleket,
bentről a meleg szobából nézem 
a lassan szitáló esőcseppeket.
Késő ősz van, így november 
vége felé haladva,
még egy hét és itt van 
Advent első vasárnapja.
Szalad az idő,
nemrég még szedtük a szőlőt,
az almát, a szilvát,
s a sok finomság most 
a kamrában már a télre vár.
Ködösek a reggelek,
a bokrok csupasz ágait 
a dér gyöngysorai díszítik,
s oly szépen csillognak 
a felkelő nap halvány fényében,
mint első bálozó nyakán az igazgyöngyök.
Csodálatos a késő őszi reggel ,
igaz fázósan húzzuk össze a kabátunkat
és a sapka is elkél már hajnalonta,
de a ködös hajnaloknak is megvan 
a maga szépsége, csak meg kell látni.
Az avarban meghúzódó esőcseppek
csillogása, a faágakon még 
pár színes levél kapaszkodik,
s velük a szél játszik egy sejtelmes zenét
a bokrok ágai között.
Oly idilli a csend,
csak a hideg szél fúj egy harsonát,
hogy ébredj VILÁG.