hátunk mögé vetett vágyainkat, 
már meg se ríkat a ránc 
vén gyűrött arcomon.

Este álomba ringatom a kínt, 
mely minden nap lelkembe tekint. 
Háborgó tenger voltam valaha,

patakká szelídült lényem, 
nem maradt más csak az erényem, 
s az irántad érzett szenvedélyem.

Nem harcolok, hagyom, hagyom, 
hogy átgördüljenek rajtunk az évek, 
ha Veled vagyok senkitől, semmitől se félek.