Szép hercegem nem jött fehér lovon.
Ketten vágtunk át a gondokon.
Együtt éltünk le hosszú éveket,
jártunk sötétben, s láttunk fényeket.
Álmokat űztünk, nyeltünk érveket,
de szeretetre vettünk bérletet.
Öleltük egymást életünkön át,
szívdobbanásunk egy ütemre járt.
Szemébe nézve újra szép vagyok,
csodásak lesznek esték, s hajnalok.
A búm, mint szellő elszáll csendesen,
ha mellettem van örök kedvesem.
Öreg lettem, s a kezem remeg,
bajom is van súlyos, s rengeteg.
Ha felszakad utolsó sóhajom,
Akkor is majd csak azt suttogom.
Szeretlek drágám!
Szeretlek nagyon!