Kéz a kézben elindultak
Kórházból a kapun túlra
Halk szavukat csak Isten hallja
Tudod kedves légy türelmes
Van négy szép gyermekünk
Szívünk telve, szeretünk
Ha néha kevés volt kenyerünk
Megosztottuk, nevettünk
Boldogság lakott velünk
S óvatosan bandukoltak
Szorították egymás kezét
Lassan léptek, mosolyogtak
Másik ráemelte szemét
Ó te kedves bolondos öregem
A múló időben is jer velem
Hát elmúlt az idő feletted,felettem
Úgy száguldott észre sem vettem
Lassan, lassan megöregedtem
Még foghatom fáradt, dolgos kezed
A világ is szép, de csak veled
Eljöttél értem, s én haza megyek
Megalkudtam az Istenemmel
Most te jössz értem
Veled megyek, értelme van, eddig éltem
Reszkető kezüket egybe fogva
S mosoly arcukat el nem hagyta
Kilencven évesen mentek a hosszú útra.
S én néztem utánuk vágyakozva
Szívemben megnyugodva
Két ember az örök szeretetet megmutatta.
2O13.O8.28. Mosonmagyaróvár-.