Milyennek is kellene lenni egy ünnepnek? Egy igazi nemzeti ünnepnek. Erre keresem most a választ. Nagy fába vágtam a fejszémet. Nem lesz könnyű okos választ adni. Ennek ellenére mégis megpróbálom.

Sajnos társadalmunk még nem érett meg igazán, hogy önfeledten, felnőtt emberként tudjuk ezt átélni.

Vannak kísérletek, sokszor egyéni akciók, de még a többség nem tud, mit kezdeni a nemzeti ünnepeikkel.

Mikor lesz az végre, hogy együtt, kéz a kézben, bátran egymás szemébe nézve mehetünk ki az utcára? Nem kell a másikat lesni, rettegni, vajon, mit gondol rólam?

Tegnap még beszélgettünk, viccelődtünk, de ma a nemzeti ünnepen, hátunkba csípett a kicsi manó, lehet, hogy ő is? Miért nem jön velem? Nem gondoltam volna róla?

Ez szörnyű, már – már elviselhetetlen. Széttépi a lelkünk a fájdalom és keserűség.

Ma október 22-én Kaposváron két helyen emlékeztünk meg 1956 fényes napjairól. Jobboldal és baloldal. Mintha nem ugyanarról beszélnénk. Más – más nemzeti ünnep lenne. De talán az is van egészen addig, míg szívünk nem egyszerre dobban.

Ez most még utópia. A két tábor nem találja a közös utat. Valahol mindig másfelé visz, és csak egymásnak a hátát látjuk.

Mikor nézünk már egymás szemébe, és mondjuk: „Ti is mi is magyarok vagyunk.”

Ünnepelünk, de két táborban, és nagyon sokszor ellenségesen viselkedünk. Készek vagyunk egymás vérét venni.

Ez így nincsen rendjén. Ez ellen tenni kell valamit!

Ma rájöttem, nem velünk emberekkel van gond, hanem a politikusokkal. Ők heccelnek minket egymás ellen.

Kaposvárra lejött Mesterházy Attila sleppjével (Török Zsolt, Kunhalmi Ágnes) és a Nagy Imre szülőházánál a forradalom megemlékezése helyett Orbán Viktort és a kormányt szapulta. Beszéde inkább választási kampánynak hatott, mint megemlékezésnek. A jelenlevők kórusban helyeseltek: „Igen, igen, vesszen Orbán, vesszen a kormány!”

Ily jeleneteknek ezen a nemzeti ünnepi nincs semmi keresnivalójuk. Az ünnepnek egészen másról kell szólnia. Az MSZP-s politikusok terelgették híveiket, mint pásztor a juhokat. Megint más irányba indultak el, csak nehogy a farkassal találkozzanak. A megriasztott nyájat könnyű szép szavakkal, ígéretekkel félrevezetni, és ettől kezdve a pásztor azt tehet velük, amit csak akar.

Igaz ez a másik oldalra is érvényes lehet, ha jobboldal álarcába bújt emberek a magyar nép megmentőjének tüntetik fel magukat, és hazug módszerekkel basáskodnak felettünk.

Szerencsére Kaposváron a Hősök templománál tartott 1956-os megemlékezés valóban az ünnepről szólt. Ennek keretében az ott lévő teret Mindszenty József térre keresztelték, és a templom idős plébánosa felszentelte a hercegprímásról készült domborművet.

Igen még sok időnek kell eltelnie, míg a kaposváriak és Magyarország minden városában, falvában az emberek együtt, pártatlanul ünnepeljenek félretéve sérelmeiket.