Szép voltál nagyon
A fehér kórházi ágyon
Mikor a poklok kínját
Álltad ki szomorún.

Nem szóltál semmit
Csak némán tűrtél
Mint egy elítélt, ki állja
Hogy megöljék!

Csak kétszer nyílt meg
Édes kicsi szád
Szívtépő volt hallani
A gyermek hívó szavát.

Anya! Anya!
De anya nem válaszolt!
Tudom nagyon fájt Neked!
Mikor tudtad, hogy anyád
Mennyire szeret.

De tudd meg hát
Nemcsak szeretett
Hanem míg él
Örökké a Tied!

Forrás: Bársony Jánosné (Komló, 1962. 01. 29.)