Írom soraim versenyt az idővel
Szomorú magányban, az eltűnővel
Egyszer csak itt terem unokám
- Míra - a kis szöszi, csörfös lány
- Mama kérdezi mosolyg arccal -
Te verset írsz  nekem ?
Jó csak írjál, de szépet, azt kedvelem
S, ha nem írsz, játssz velem
Mert tudod, ha majd nem tudsz írni
Nem kell azért neked sírni
Folytatom én az írást
Csak mutasd meg ,honnan a folytatás!

Szememben könny, alig látom
Gyönyörű, okos én kis virágszálom
S az örömtől alig látok
Már gyermek vagyok, vele játszok.
Én vagyok a kis diák helyette
Kit most kell tanítani a betű vetésre
Ő diktál nekem, nagy komolyan
Csend legyen kislány, ülj nyugodtan
Csendben lenni bizony nehéz
Mert kérdés után, kérdés már kész
De komolyan kell ezt ám venni
Nem lehet itt közben nevetgélni

S kapok sok osztályzatot
Hol kettest, hol ötöst írok
Intőt is, ha óraközben szólok
Itt viselkedni is megtanulhatok!
Betűim hol kicsik, hol nagyok
Figyelmeztetőt meg nem úszok
Jaj, de szól a csengő hangja
befejeződik így a boldog óra
Mama, ne félj, máskor is jövök
Verset írunk, ahogy győzöd
Én leszek a költő néni
Meglátod, szép verset fogok írni!

Szívem boldog, szemem ragyog
Nem lesz itt baj, ha már nem vagyok
Itt van Mira, a kicsi költőm
Ő lesz az én fáklya vivőm!

2O14.O2.O1.Mosonmagyaróvár