Ha bántottak, csak sírj,
engedd ki könnyedet,
ne hagyd, hogy mérgezze
sokáig lelkedet.

Ne fájjon a szív,
ne gyötörjön hát,
ha igaztalanul
ér téged a vád.

Rázd le, mint télen
válladról a havat,
hiszen ezek úgyis
csak a buta szavak.

Az teszi oly rosszá,
aki mondja éppen,
bár mondhatná másként,
szelíden és szépen.

Engedd el, melletted
menjenek útjukra,
hulljanak tengerbe,
vagy sötét, mély kútba.

Ha kisírtad magadat,
töröld le könnyeid,
már nem hordod válladon
másnak a terheit.