Kinek szívét a szerelem burokba zárta,
nyított ajtót ablakot nem hagyott hátra,
könnyen felejtett minden olyan szépet,
ami egy családhoz kötötte a sok emléket.

Majd futott csábító után lángoló hévvel,
nem törődve az őt óvó és féltő szívekkel,
munka, karier és a hírnév nem számított,
csók legyen forró mit szerelmétöl kapott.

De lesz még majd közöny sok utálkozás,
eltelik kis idő mire rájön hol volt csalás,
áldozat lessz e mind kettő ki aki veszthet,
ármánnyal a harmadik fél sem nyerhet,

Nagy szerelem legyőzhet minden rosszat,
sok csatát kell vívni mire jóra fordúlhat,
furfangos fondorlatok nem vezetnek jóra,
tegyél magad pontot végre így az igaz szóra.

Hísz helyetted más úgysem cselekedhet,
nehéz a döntés, ebbe idegen nem dönthet,
megérsz tán sok tavaszt lesz csodás kikelet,
meg kell addig érni ostorozott nehéz éveket.

Mikor majd a csalódott sors ledobja leplét,
akkor látod a mezítelen valóség igaz tényét,
ám adígra elmúlik sok tavasz nyár ősz és tél,
akkor már egy öreg csak unokáknak mesél.

De az sem biztos valaki tán meghalja szavad,
nevetséges hóbortnak tarthatják az igazadat,
akkor majd rádöbbensz hol tévesztetted útad,
ne csinálj semmit töltsd meg borral poharad.

Írta-Varga István-Barcs-2019.01.03.