Látszólagos, csend, nyugalom,
befelé hulló könyeimet
lassan elfolytom,
apróra tört lelkem darabjait
összesöpröm
a szemétbe öntöm,
Istenemhez könyörgöm!
Nincs vita rég kész a lista,
ki mikor és hova.
Adott a gravitáció,
rombol a civilizáció,
jön az invázió,
él a szitkozódó,
az embert próbáló életek
vad versengése, s velünk van a nyomor apró
szépsége ami mind mind
életünk része.
Sokszor az ész sem érti
mit miért tesz,
s hogy ebből aztán majd
még mi lesz.
Világunk összeomolni készül
a rossz győz a jó felett?
Nincs aki ítél e felett?
Nincs ki megálljt parancsol? - hisz már látszik a szörnyű jövő,
mely életeket elvevő,
a földünket elsöprő megjósolt jövendő.
Még van egy hajszálnyi remény,
Istenünkhöz könyörgöm én,
mentsen meg minket,
büntesse meg a tetteseket
és adjon erős hitet, gyermekeinknek élhetőbb életet!