Köszönöm a szót...
mit fülembe súgtál,
hisz szerelmes voltál
akár csak én.

Fűtött a remény
hogy az érzés megmarad,
azóta elállt a szavad
ne is tagadd.
Elmúlt a szenvedély
helyében kevély
ridegség honol,
s Te ott állsz valahol
az unalom határán.
Könnyeim árán dőzsölsz
cinikus magányban,
rondót táncolsz
a ködös, hideg,
opálfényű homályban.

Köszönöm a szót...
/őrülten fázom/...
Teríts rám virágtakarót!
Ne bolygasd álmom...