/ Köszöntő a ludasi Ludas Matyi Művelődési Egyesület 
fennállásának huszadik évfordulójára. /

Köszönteni jöttem, húsz esztendő dolgát,
Mert nálunk a rigók tegnap azt dalolták:
Van egy kicsiny falu, tőlünk messze, távol,
Hol még él a nóta Istenigazából.

Asszonyok, leányok, hogyha dalra kelnek,
Kivirágoznak ott mind a fájó lelkek.
Csilingelő hangon szíveket rabolnak:
Mint hogyha az égben angyalok dalolnak.

Furulya, ha sírja, citera, ha zengi,
Nem tudja e nótát, ki hallja, feledni.
És ha e nótára bő vérrel hevülnek,
Nem szégyellik, gyorsan táncra penderülnek.

Ám azok a rigók mást is szóltak nékem:
Vannak mesemondók azon a vidéken,
Kik e szép világot úgy teszik elébünk,
Mintha igaz volna mindenik meséjük.

A színpad sem üres, ott is van ám élet,
Életre is keltik mind e szép meséket:
Ha kell Bolond Pistát, ha kell Liliomfit,
S azt a debreceni, híres Ludas Matyit.

Minálunk a rigók tegnap ezt dalolták…
Köszönteni jöttem húsz esztendő dolgát:
Áldja hát meg kendtek a Teremtő Isten!
Minden nap e földre áldással tekintsen!

És hogyha e költő szavait fogadják,
Érte csak barát kézfogásuk adják.
És mint az a Ludas, amikor kimérte,
Elfogadok én is ”háromszorost” érte.

Hej, te kicsiny falu, tőlünk messze, távol…
Itt még él a nóta Istenigazából…
Köszönteni jöttem húsz esztendő dolgát…
Mert nálunk a rigók tegnap ezt dalolták.

Rácz Endre ©
2017 03. 26. Szerep