(Felvidéki Magyar nap: május 18.)

Boldogan jártam én a Felvidéket,
Magyar szó, magyar barát fogadott.
Duna választott el minket,
Mária-Valéria híd utat nyitott.

Kiskoromban vonatról néztem a komáromi hidat,
Nagy ívei az ég felé nyúltak.
Gondoltam; ezért nem tud átmenni rajta senki,
Az ívekről a Dunába lehet esni!

Múló éveim során
Örömmel mentem át a Duna hídján.
Szeretet és jóbarát fogadott,
Magyar gyermek ajkán
Magyar dal boldogan szólott!

Pozsony büszke vára
Magasról néz le a hömpölygő Dunára.
Magyar temetőben jártam,
A magyar hősi szobrokat megcsodáltam.

Nem felejtem el Búcs városát,
Hol Bulcsú vezér lovasszobra állt.
Szent István és a turulmadár szobra,
S ragyogott a nap a Dunára néző dombokra.

Magyarul zengett a magyar ének,
Kisgyermek az iskolában tanulta meg.
Szeretet és tisztelet vett körül,
„Tisztelet Díszpolgár” címnek,
Lelkem még most is örül.

Magyarul szól a magyar nóta,
Szívük is magyar maradt, elválásuk óta.
Szeretet, az soha nem feled,
Letörli a fájó könnyeket,
Lelkükben is őrzik a magyar anyanyelvet.

Mosonmagyaróvár, 2024. május 18.