Boldogan jártam én a Felvidéket,
Magyar szó, magyar barát fogadott.
Duna választott el minket,
Mária-Valéria híd utat nyitott.
Kiskoromban vonatról néztem a komáromi hidat...
Nagy ívei az ég felé nyúltak.
- Ezért nem tud átmenni rajta senki! (gondoltam)
Az ívekről a Dunába lehet esni!
Múló éveim során
Örömmel mentem át a Duna hídján.
Szeretet és jóbarát fogadott,
Magyar gyermek ajkán
Magyar dal boldogan szólott!
Pozsony büszke vára
Magasról néz le a hömpölygő Dunára.
Magyar temetőben jártam,
A magyar hősi szobrokat megcsodáltam.
Nem felejtem el Búcs városát,
Hol Bulcsú vezér lovasszobra állt.
Szent István és a Turul madár szobra,
S ragyogott a nap a Dunára néző dombokra.
Magyarul zengett a magyar ének,
Kisgyermek az iskolában tanulta meg.
Szeretet és tisztelet vett körül,
„Tisztelet Díszpolgár” címnek.
Lelkem még most is örül,
Magyarul szól a magyar nóta.
Szívük is magyar maradt elválásuk óta.
Szeretet az soha nem feled.
Letörli a fájó könnyeket.
Lelkükben is őrzik a magyar anyanyelvet.
Mosonmagyaróvár, 2024. május 18.
(Felvidéki Magyar nap május 18.)
TM
