Ma kötözködős hangulatban vagyok...

Összekötöm a kellemest a hasznossal.
Csomót kötök a zsebkendőmre, hogy el ne feledjem, mit csomagoljak az útra, ha Maradra megyek. 
Igaz nehéz elindulnom, mert rövid pórázra vagyok kötve, így aztán nagyon kötődöm a családomhoz.
Ettől függetlenül okvetlenül kötök utasbiztosítást. 
Valahogy eltépem kötelékeimet, elvágom a szálakat amik röghöz kötnek.
Az úton aztán belekötök az élő fába/is/.
Kötöm az ebet a karóhoz, majd megkötöm lovamat szomorúfűzfához, 
...aztán végső elkeseredésemben felkötöm magam a cipőfűzőmre, amit előtte ki kell csomóznom, mert duplára volt kötve.
Odafenn aztán kötetlenül elcsevegek Szent Péterrel, de azért kötöm magam a megállapodásunkhoz, hogy no para...
Aláírok egy örök érvényű kötelezvényt, hogy a számomra kiutalt bárányfelhőt nem hagyom el. Ott aztán az idő végezetéig sálakat kötök az angyaloknak, akik majd kötve hiszik, hogy én gyártottam a nyakbavalókat.
És természetesen magammal viszem egyetlen verses kötetem, hogy ne unatkozzak.

Szóval láthatjátok...ma felettébb kötözködős hangulatban vagyok...