Mélységes mély kút az élet,
benne keres, kutat a lélek,
nem találja néha az utat,
falak közt jár, tétován matat.

Bejárja minden apró zugát,
kezében ott van egy nagy lapát,
ássa még mélyebbre köveken,
hiába tudja, hogy ez gyötrelem.

Ha elfáradt végül megpihen,
nincs remény, nincs aki segítsen,
vádolja magát, és megveti,
többé semmi nem élteti.

Akkor néz fel a magasba,
fényt lát a messzi távolba,
elkezdi magát meglátni,
a mély gödörből kimászni.

Kint várja az élet a fény,
túl a kút sötét peremén,
hol megtalálja a boldogságot,
a mesés, szépséges új világot.