Ildikónak

Te kagylódba zártál, én a
gyémánt örökké élő fényébe--
szívembe zártalak, örök életre ítélve.
Magamba viszlek bezárva, de felmutatva
fénynek, tűznek, s a végtelennek
--te kagylódba zártál, én téged 
gyémántba.
Üzenő kincses társak vagyunk
befalazva egy örök vallomásba.
-- A véget, hosszat nem érő keresésben,
egy tiszta gyémántot találtam,
a legszebbet, boldogságot
gazdagítót -- tudom,
már kíséri minden gondolatom.
Fénybe emeltem, és ragyogott
az a mélységet rejtő gyémánt--
vágyaim kapaszkodnak fényébe, 
s az élet mélységébe 
zártam. 
A csillogó fényességű
gyémántban
életünk áldását is 
megtaláltam.