Fehér szín sok árnyalata,
téli képnek áradata,
jéggel fedett patak tükre,
festőnek az ecsetjére.

Jéggé fagyott a kanális,
messzi van még a majális,
erdőfái meszelt szépség,
fenn az égbolt azúrkékség.

Vágyok meleg ölelésre,
hosszan tartó szeretetre,
szavaimmal gondoználak,
csókjaidra szomjaználak.

Csak az álmok színesebbek,
valóság képei mind szürkébbek,
egyhangúvá válik minden,
innen és túl a hegygerincen.

Követelni követelnek,
mintha ők sosem vétkeznének,
már felesleges szó és írás,
csak egy jöhet, a kardvívás.

Ám ezt akkor ha pástot kapunk,
majd közben már sosem csalunk,
akkor győztest, a nép kiáltson,
ne a kakas a trágyadombon.

-írta-Varga István-Barcs-2021.02.17.