Némán ülünk a konyhában,
három diák mellettem,
senki nem szól egy szót sem,
telefon a kezekben.

Kérdezek tőlük valamit,
hümmögés a válasz,
így hát én is befogom,
nem jártatom számat.

Nem néznek egymásra,
nem érdekli a másik,
hiszen a tik-tokon
pont egy kutya ásít.

Magukban nevetgélnek,
mint a... nincs rá hasonlat,
én meg csak figyelem
a bamba arcokat.

Elvették a jövőjük,
nincsenek a jelenben,
nincs önálló gondolat
ezekben a fejekben.

Fellegekben járnak,
élnek a kényelemben,
és elvesznek a neten,
a végtelen internetben.