Csönd van, és a fényben
megpihen a táj,
az asztalon gyertya ég,
mely karácsonyra vár.

Összegyűl sok lélek,
mint égen a csillagok,
a pillanat erejétől
mind megszépül, felragyog.

Az ünnep itt lakozik,
szavak közt, a szemekben,
meleg mosolyokban,
az áhítat csendjében.

A hópelyhek táncot járnak
az éjféli fény körül,
csillagok fényesednek,
s a szív is felderül.

Fenyőillat mesél
elfeledett emlékeket,
minden apró ág alatt
ott pihen a szeretet.

A karácsony úgy érkezik,
mint halk, puha ölelés,
összefűz múltat és jelent,
s vele jön a békesség.

TM