Jöjj kicsi Jézus! Itt a Karácsony!
Hargita hegyén ünneplő szánkód
templomok várják. Hozzad az álmot:
falatka ételt, tenyérnyi ruhát.

Oltárod őrként vigyázzon reánk.
Gyúljon a gyertya fenyők tetején.
Pásztoros jászol az istállócska,
szegényes meleg: szamárka s tehén.

Hol van a régi csíki Karácsony
éjféli vidám, boldog havazás?
Mindenütt jaj van a sóhajtásban,
hallgatag arcok mosolya csak máz.

A lélek rebben, marok ökölben.
Arcokon szótlan a néma vihar!
Székelyek sorsa irigy bilincsben,
Bűnük csak az, hogy szívük még magyar!

Pattog a szikra, jajgat az erdő,
jajdul a táj, tó, száll a vad korom!
Tilos a Himnusz, énekünk néma!
Rongyos a zászló, csak foltozgatom!

Temetők szántva, utcáknak neve
átkeresztelve és jajgat a nép!
Házakat rosszul repedő kövek
bomlasztják, s kapuk nincsenek arrébb!

Lehetne futni át a határon,
átúszni folyót, örvénylő Dunát,
hagyni a kínban mind a pulyákat,
hagyni a rögöt, könnyező anyát!

Futni lehetne! Kőrösök s Maros
mutatja, merre testvéri a nép!
De fenyvesed ott, s az Olt vize is
zörömböl érted, tiéd e vidék!

Hol van a régi csíki Karácsony,
éjféli vidám, boldog havazás?
Mindenütt jaj van a sóhajtásban,
hallgatag arcok mosolya csak máz!

Szép, kicsi Jézus! Jöjj a karácsony
ünnepi szánján, s hozd el a béke
virágzó ágát! Legyen az álom,
valóság! Fénye Isten igéje!