Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Karacs Jóska tanúi

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Behajt Karacs Jóska, behajt a vásárba:
Szépen jár előtte száz göndör birkája.
Tőti is a szemit kupecnak, csiszárnak,
Tőti is a szemit az egész világnak.

Verik egymást érte: ennyi, annyi kéne.
De az egyik így áll Jóskának elébe:
„Hogyha egyben vinném, mi lenne az ára?”
Kezet fogtak aztán, s gyerünk áldomásra.

Előbb a pálinka, azután a jó bor,
Négy betyár kancsóval gurult le az óból.
De talán száraz volt, és hogy jobban csússzon,
Kellett, hogy a csárdás még egy birkát nyúzzon.

Beszélgettek csendben, kinek mi a gondja,
Melyiknek a szívét milyen bánat nyomja.
A világnak sorsa dőlt ott minden szóba’:
De a nap, mint mindig, úgy tért nyugovóra.

Elindultak ekkor: vevő ment a nyájjal,
Jóska is ballagott ”vaskos tarisznyával”.
Félútban járt mikor az égalja szépült,
Ekkor már a nap is ébredezni készült.

Megállott egy percre, s egy fának alatta,
Megfáradt csontjait subájára rakta.
Ébenszín pipáját parázzsal kínálta,
Füstje fodrát nézve nem is gondolt másra.

Alig telt pillanat, vagy csak annak hitte,ű
Árnyékot vélt látni, amint az legyinte.
De mire föleszmélt, mire szeme látott:
Homlokában fokos, az is félig látszott.

Pénzes tarisznyáját leoldotta a gaz;
Sietett a bűnös, mozdulatlan amaz.
Fölnézett az égre, darvak V-je látszott,
Kelő napfény köztük tündérként cikázott.

Így szólítá őket: „röpüljetek darvak,
Röpüljetek innen delére a napnak.
Én is messze megyek, messze innen, bújni.
Hej, ti gonosz tettem egyetlen tanúi!”

— Öt esztendő telt el, s véle öt Mihály nap,
Ötször láttak már itt suhanni egy árnyat,
Öt éve nem nyugszik Karacs Jóska lelke,
Öt éve a pandúr gyilkosát nem lelte.

Ott ül a pandúrfő’ az asztalnál, csendben,
Maga elé bámul, gondokkal, meredten.
Forgatja a kupát, két marka közt, lassan:
„Hejh-hejh, Karacs Jóska... csak egyszer foghassam!”

Darvak szálltak ekkor fönt a magas égen,
A csendbiztos rájok felsóhajt ekképpen:
„Hejnye, könnyű darvak megint elrepültök,
Megint egy esztendőt magatokkal űztök.”

Másik asztalnál is – ott a sátor alatt –,
Darvak hallatára újabb ”nóta” fakadt:
„Ne is nézzetek le, röpüljetek, viszlát!
Csak ti tudjátok... s én... Karacs Jóska titkát.”

Most a csendbiztosnak felnyílt a csipája,
Mintha táltos volna, a jövőt ki látja.
Mintha legény volna, úgy ugrott hegyébe,
Szijjon kapta menten: „na, csak meg vagy végre!”

Öt esztendő után megnyugodott Jóska,
Pihen már a teste csöndes koporsóba’.
Öt esztendő után nincs már semmi terhe...
És darumadárként szárnyal most a lelke...

Rácz Endre ©
2014  09. 29.  Nagyrábé

Rovatok: 
Vers