575575

Itt ülök. A szék karfája, mint szerelmes
karok, ölelnek. Fürdőm egy hetes
szünet után elindult / ’/ tisztaság felé.

Új bojler adta a meleg vizet. Lányom
kezétől dal, fény, ragyogás. Járom
az utam. Teszem-veszem magam elé.

Kényelmes székem irigyelhető. Késő
minden esemény. Int, hogy pihenő.
Nekem mesél, mint igaz, örök szerető.

Tenger moraja, a zúgó hullámzajok
taraj csókjai csapódását ott
a sziklákon, elmondja, miért van erő,

ennyi év után is hinni még a nincst.
Mindenütt kőszirt, elzúg és rémiszt.
Itt-ott, gyengülő tudat veszekszik most is.

Ülök a székben. Elhiszem a meséket.
Szelíden zúgott alkonyi élet
névnapodon át hazád új csillagjain.

Ölel a karfa. Ha felállok, marasztal,
visszapottyanok gyermekkoromba.
De még süt a nap fényhomokóra.