Én édes, drága szerelmem,
érzem, te oly boldog vagy velem.
Hullhat a hó, jöhet a hideg tél,
lehet nappal vagy fekete, csillagtalan, sötét éj,
nem számít, ha te már karjaidba vettél!
Átölelsz, mint a tavaszi szellő oly gyengéden,
én hozzád bújok, mint virág a levélhez édesen!
Suttogva mondod, mennyire szeretsz engem,
s ettől eláll rögtön a lélegzetem!
Édes csókokkal halmozol el,
s nem tudok betelni a szerelmeddel!
Elsuttogsz száz szerelmes vallomást,
egy nőnek hallani ezt a legnagyobb boldogság!
Megadni mindent, mit a szív szeretni vágy,
ez bizony oly csodás.
Szerelmes éjjel, ha a vágy zenél halkan egy csodás szonátát,
teljesíteni szeretnéd szerelemed minden álmát!
Ha testünk tűzben égve, egymásért kiáltva ég,
izzik köztünk levegő rég,
s mint a borostyán indája körbefon a kéj,
betakar a sötét éj,
mi egymásba kapaszkodva repülünk,
egy habos bárányfelhőn pihegve megpihenünk!
Varázsszőnyegünk messzire repítette
gyönyörtől megszépült lelkünket,
mi egymás kezét el nem engedve,
visszatértünk a jelenbe!
Szerelmed nem hamvad el,
tele vagy ma is új reménnyel, jó kedéllyel!
Oly jó, ha szerelemmel szeretnek,
oly jó, ha viszont szerethetek!

2024. november 24.

TM