/ Mosonmagyaróvár-i sortűz 5O.évfordulójára/
Mint Mária, Jézus anyja
Fia fejét ölébe tartja
Úgy ölelte gyermekét
Ki nem volt több, csak tizenhét
Nem volt bűne más
Csak csodára várva énekelt
Szózatot énekelte
Hogy hazádnak, hogy rendületlenül
Magyar!
Golyószóró tüze villogott
Elfordította a napot
Nem akart mást
Hulló csillagot!
Gyermek volt, diák
Alig hagyta el az iskolát
S anyja sirathatta fiát!
Kereszten loboghat már a lepel!
Hullhatnak már a csillagok!
Hősök szíve már nem dobban!
Az élőknek utat mutatott
S a Gyász téren, mikor eljön az est
Lágy szellő lengedez
Gyertyák fénye lobban
S meghajlik a kereszt
Üres már a kereszt
Márvány őrzi emléküket
Halkan sírnak, zokognak az anyák
S nincs ki letörli könnyeiket!

/"Keresztre feszítve"c.kötetem USA.I.díjas verse/