Hátizsákomban,
vásott éveknek terhét
boldogan hordom.
Vén fejemmel dalra fakadtam, bár ne tettem volna,
hisz beteg a szívem, lelkemnek törékeny otthona,
Dallam fakadhat
a zeneszerkezetben,
értő kezekkel,
Majd fel is csendül
egy gyönyörű dalritmus,
lelkem is nyílik.
Szerelem tőled búcsúzok, már csak emléke marad,
a sok csalódás végleg letörte, lepke-szárnyamat.
Sosem töltök már, 
boldog éjszakát nálad,
elfelejtettél.