Kezem a kezedben, és állunk némán,
Nem kell nekünk szó, a szívünkkel látunk,
Ámor velünk van és csukott szemhéján
Visszatükröződik, mire rég vágytunk.

Két test, egy lélek, egy örök álmodás,
Csak te, meg én, megszűnt a külső világ.
Nekünk ez már, tudjuk, a végállomás,
Hisz szerelmünk örök, nem tiszavirág.

Jöjj, Kedves, érezzük a pillanatot,
Adjuk át magunkat e nagy csodának,
Ez a tied, csak a te pillanatod,

Én leszek mindig, lásd, az őrangyalod,
Ellenállunk az idő vasfogának,
Úgy szeretjük egymást, ahogy akarod.

2015. június 11.