Kopott könyvek és rég levetett kabát,
álnok barátok, keserű szerelmek,
tépve, törve, mint a késő őszi nád
még a kevesebben is több, jobb leszek,
bár szűk a költségvetési keret.

Lelkemet ha felveri a dudva, gyom,
és már csak kevesen lesznek mellettem,
majd verseket írok gyűrött lapokon,
hogy a kivetettséget elfeledjem,
ki élte le az életem helyettem.

A vakmerőség, elszánás akarat,
igazam ereje tovább, űz hajszol,
óvnak mondatok, simogatnak szavak,
vajon ki véd meg ádáz önmagamtól,
kiáltom az égre teli torokból.

Felesel a közérdek és önérdek,
a közbeszerzések, feszelgő nagyok,
nem hiszek senkinek, megcsalt a mérleg,
magamban vívom a csatát, harcot,
inkább e kevésben gazdag maradok.  

Leperegnek percek, elfogy az idő,
sok pénzt, vagyont nem gyűjtöttem,
minden év elhagyott kilométerkő,
rengeteg mögöttem, csak pár előttem,  
majd eltemetnek ünneplő öltönyben.

Levetett kabát, felejtett könyvek,
sorsom nem folyhat már jobban, szebben,
nem sírok, nem ejtek só-ízű könnyet,
több leszek, maradok a kevesebben,
nem élheti napjaim más helyettem. 

2014. június 7.