Hallod a dobszót, hangosan dobolnak?
Kiárusítása lesz az egész falunak.
Közhírré tétetik itt a falu végén,
A templom előtt, s falu szélén,
Eladó a falu, s falu minden háza,
Kiárusítás lesz itt nemsokára.
Nem kukorékol a kakas, a tarajas,
Nem bőg a marha az istállóban,
Lovak sem futnak boldogan az udvarban.
Nagy hegyek alján, dombok völgyében,
Kis falu húzódik halk csendjében.
Ragyogott itt a nap is a patak medrében,
Hegycsúcsok ölelték a falut békésen.
Kis házacskák udvara rendezett,
Van itt munka, van itt becsület.
Eljárt már az idő kint a hegyek mögött,
Eladó lett minden, a ház, a föld, a kert,
A harangszó sem szól, minden elkelt!
Hallod a dobszót?
Most verik a falut prédára, múltját licitálva
Gurul a forint, csapnak tenyérbe.
Itt a falu kezdete, itt a falu vége,
Dobolja a kisbíró, elkelt a falu,
Békében, nem kell ide háború.
Fizetett az idegen, gazdagnak van pénze.
Dobra vert falu, a múlt emléke.
Nádfedeles házak új tetőt kapnak.
Házorom sem köszön a felkelő napnak.
Istentől az áldás lekerül a falról,
Más zene lesz ezután, új gazda táncol.
Lesz dáridó, hangzavar, idegenek járnak,
Híre is eljut a faluról a nagy világnak.
Hangos lesz a völgy, más szelek járnak,
Idegen nyelven napokat licitálnak.
.
Hát így tűnik el alólad a föld,
Te szegény magyar nemzet.
Egymás után falvakat majd dobra vernek?
Nem ring már a bölcső, nem ringatja senki!
Üdülés lesz itt minden nap, láthatja mindenki.
S ti, emberek, hova, merre futottatok?
Hogy elhagytatok mindent, ki csalogatott?
Nem kell már ide kert, sem tiszta szoba,
Más lett a ház, idegen szív lakja.
Siratom a falut, ha ti elfutottatok...
Új zenétől hangos a völgy, a régi ház halott.
Dobszó is elhalkult, nincs, aki a dobot verje,
Legyen sirató itt, e pár sor helyette.
Mi lesz a faluból, mert eladtátok, elhagytátok?
Nem lesz országotok, nem lesz hazátok!
A nagy világban igaz otthont nem találtok!
Szomorú égbolt borul majd rátok.
Mosonmagyaróvár, 2017. augusztus 8.
TM