Próbálom megfejteni, tudni a titkot,
ami valahol jól elzárva pihen,
de nem azt, hogy miért így nézek ki,
sem azt, hogy a hajam miért ilyen.

Vajon hol van bennünk a lélek,
hova rejtette a teremtő?
Az agyból, vagy a szívből,
honnan vehető elő?

Én vagyok a lélek, az egység darabja,
a végtelenből hozott tudás?
Talán a választ erre megadja,
ha az ember a szív mélyére ás.

Ki vagyok én, teszem fel a kérdést,
századszorra sem felel a csend,
miért vagyok itt, talán abban a válasz,
de hol is, kint, vagy odabent?

Hiába nézem, kérdezem a tükröt,
csak egy arc vagyok, semmi más,
ezzel az erővel lehetnék bárki,
bennszülött, vagy akár a mikulás.

De hát ki vagyok akkor,
nézek nevetve szemembe,
kell nekem ezt tudni,
most ez jutott eszembe.

Nem töröm fejem, vagyok, aki vagyok,
megvárom azt a bölcs hangot,
egyszer úgyis megmutatják nekem,
ha elérem a fényt és a túlsó partot.