Néni és bácsi, 90 körülinek tippeltem őket, ücsörögtek, nézelődtek, a néni elég hangos volt, hogy halljam.
- Na milyen lett a szemöldököm? - vette le a szemüvegét. Már sejtettem, hogy ebből semmi jó nem sül ki, mert a bácsi hosszan nézte, láthatólag gondolkodott a helyes válaszon.
- Jó - bökte ki végül. - Ki csinálta?
- Hát aki szokta, a kozmetikus, délelőtt voltam nála.
- Tényleg? - És a bácsinak is felszaladt a szemöldöke a homlokára. - Észre sem vettem, hogy elmentél.
- Pedig még szóltam is.
- Hát nem hallottam, a szobában voltam.
- Pedig szóltam - mondta újra a néni minden bosszúság nélkül.
Témaváltás következett.
- Amerikában is ilyen aTesco - jelentette ki a bácsi.
- Milyen? - kérdezett vissza párja.
- Hát mint ezek.
Aki értette, értette, aki nem, az meg nem, a néni bólogatott, úgy látszott, tudta, mit jelentenek ezek a szavak.
- Jönnek az Irénék hétvégére - és látszott a néni arcán, hogy annyira nem boldog ettől. Lehet, hogy az előtte álló feladatokon gondolkodott, bevásárlás, főzés, ágyazás, mert hosszú csend lett. A bácsi arca mosolyra húzódott, talán régi barátja az Irén párja, akivel elidőznek kicsit majd a múltban. A kávém elfogyott, gondolatban elköszöntem tőlük, és azt kívántam, hogy sokáig ücsörögjenek még így együtt.
TM