Nem harcolok a sorssal,
leteszem a kardot,
békét kötök magammal,
elértem a partot.
Ringatózott a hajóm,
néha vihar tépte,
szélcsendben meg vágytam
vadul fújó szélre.

Sok apró kis szigeten
kerestem a helyem,
szerencsém vagy lemaradt,
vagy nem tartott velem.
Jártam kikötőkben,
folyókon, tavakon,
maradtam kis ideig
télen és tavaszon.

Tartottam pihenőt,
ideig-óráig,
de ha nem volt jó,
nem maradtam sokáig.
A horgonyom már rozsdás,
azt hiszem, lent marad,
ide hozott a sors,
a szabad akarat.

Biztosan volt célja,
egyszer tán kiderül,
ha kis hajóm a láncáról
majd végleg lekerül.
Akkor szabad lesz,
járja a nagy vizet,
többet kikötőbe
biztosan nem siet.