Itt a felhők közelében,
hajkócoló hegyi szélben,
kilátónak korlátjába,
kapaszkodik fénymúzsája.

Ott a völgyek hegygerincek,
napfényében még fürödnek,
aprófalvak messze látnak,
elfogadnám őt múzsámnak.

De ő ott áll behunyt szemmel,
tavaszt váró szerelemmel,
szélzúgást a csend kíséri,
sasmadár ezt föntről nézi.

Jobb lesz lassan elköszönni,
távolból kezd vihar jönni,
jó volt veled e kis túra,
ajkad hívom búcsú csókra.

Adjad kezed én kezembe,
így kísérlek le a földre,
remélem még el nem válunk,
így valósulhat meg álmunk.

írta-Varga István-Barcs-2019.03.31.