Ha tudnátok mennyi kincsem van itt a földön,
ez a hatalmas vagyon, oly mint márványbörtön, 
igyekszem közkincsé tenni, szárnyaljon feléd,
de mi gátolja egy különös szűrőbetét.

Mert szavaim oly fanyar édes magyar kincsek,
ha olvasod, hullnak mind az aranybilincsek,
csak értened kell, hisz ezek így neked szólnak,
tudatod tele lesz velük mint halászcsónak.

A leírt szavak, fickándozó aranyhalak,
legyen figyelmeztetés ez a leányzónak,
szavaimat ópiumként öleld magadhoz,
így juthatsz hozzá boldog lélekáradathoz.

Kincseim között kislány, biz ott van a neved,
amire építek majd építőköveket,
rímelő szavaim mint festőnek az ecset,
hát rajzolok kislány neked álomképeket.

Furcsa nagyon, hogy álomba akarunk élni.
mikor valóság érzetét kellene remélni,
érző csókot adjál sosem ne érzelmit,
mézédes ajkaddal lélegzetvételnyit.

Ó ábrándos tavaszom, jöjj nekem el újra,
mikor kicsi lány veled találkozom újra,
fényes mosoly fakad arcodon, mint napsugár,
bódultan ott álok, összetörten bénán.

Eddig rejtett kincseim, most mind neked adom,
drágám hidd el ez így, egy hatalmas vagyon,
mert mikor lelkem ott van a boncasztalon,
akkor is örökösen csókodra szomjazom.

-írta-Varga István-Barcs-2019.11.15.